A receptek persze nem olyanok, mint amilyennek a mai szakácskönyvekben megszoktuk őket. Inkább csak az alapanyagok felsorolását és arányát tartalmazzák. Az elkészítéskor tehát tág teret engedhetünk a kreativitásnak és flexibilitásnak. Ha úgy döntünk, hogy kipróbáljuk egyiket vagy másikat, legyünk bátrak és használjuk föl az itt olvasható leírásokat csupán váznak, amelyre ráépítjük a saját díszeinket, ha szükséges, mert véleményem szerint mindenképpen érdemes a maguk egyszerűségében is megkóstolni ezeket az ételeket, hiszen a bennük lévő alapanyagok természetes gazdagsága elegendő lesz az elvárt ízélmény eléréséhez. Mert egyáltalán nem bonyolult ételekről van szó, viszont azt nyilvánvalóan láthatjuk, hogy az ízek egymással való kombinálásának művészete, a helyes arányok megtalálása egyidős a civilizációval, a civilizálódás egyik kísérője. Azt, hogy ezek egészséges alapanyagok, szükségtelen hangsúlyozni, mivel abban az időben aligha ismertek mesterséges aromákat, ízfokozókat és hasonlókat.
Betty Watson A szakácsművészet története című könyvében közli többek között a következő néhány receptet és az alábbi módon kommentálja őket:
“A sumérok tudtak írni, ennek köszönhetjük az első írásos ételrecepteket. Egy Kr. e. második évezredből fennmaradt agyagtábla felsorolja, hogy mik az istenek számára megfelelő ételek. Nem kétséges, hogy ez afféle tananyag, emlékeztető volt a papnövendékek számára. Eszerint az istenek kedvelték a csirkét, kacsát vagy galambot, néha bárányhúst, kecskehúst és tehénhúst is kaptak, de nem vetették meg a halat sem. Ezeket az isteni étkeket minden bizonnyal olíva- vagy szezámolajjal készítették el. Körítésnek a datolya, füge és uborka volt leginkább szokásban, de kedvelték a pisztáciát, aszalt sárgabarackot, aszalt szilvát és a mazsolát is. Az istenek bizonyára édesszájúak voltak, mert a lista végén süteményeket is találunk. Időnként ittak egy kis szezámmagból készült borféleséget is. Mivel a sumér királyt élő istennek tekintették, feltételezhetjük, hogy ezeket a mennyei ételeket valójában magának a királynak tálalták fel, aki az istenek nevében és helyett ette meg őket”.
Betty Wason: A History of Cookery. (Doubleday and Company, Garden City, New York, 1962.) 72 - 73. old.
Hozzá kell tennünk, hogy a könyv terjedelmes irodalomjegyzéket tartalmaz, a szerző azonban nem látta el lábjegyzetekkel a szöveget. Így azt sem tudjuk meg, hogy mi a konkrét forrása a fenti információnak.
SASQU (Kása datolyával)
A sasqu krémes állagú kása, amelyet a palota gabonanyilvántartása ír le. Őrölt tönkebúzából (egy ősi búzafajta) vagy árpából készíthető, amelyet tejjel, olajjal és vízzel krémleves jellegűvé kell főzni. Datolyát rituális alkalmakkor, az előkelő asztalokra szánt ételbe tettek...
2 csésze tej vagy víz
3/4 csésze árpaliszt
só és datolyaszirup az ízesítéshez
3/4 csésze aprított datolya
Tegyük az árpalisztet egy magasabb falú serpenyőbe. Lassan adjuk hozzá a tejet, folytonos keverés mellett. Hevítsük forrásig, majd visszavéve a hőt főzzük 5 percig.
Sózzuk meg és ízesítsük a datolyasziruppal. A tálaláshoz merjük át tégelyekbe és a tetejét szórjuk meg a darabolt datolyával.
PALOTA-SÜTEMÉNY
Ur városából ránkmaradt nyilvántartások alapján azonosítható ez a sütemény amely a következőket tartalmazta: 1 sila vaj, 1/3 sila fehér sajt, 3 sila első osztályú datolya, 1/3 sila mazsola. A sila mértékegység valamivel több, mint 3 csészényi mennyiséget jelent [1 csészét 250 grammnak szokás tekinteni] Az alábbi receptben a harmadára vettük vissza a mennyiségeket, gondolván, hogy ez egyszeri adagnak bőségesen elegendő. A vaj nagy mennyisége miatt ez egy amúgy is testes sütemény. Hozzáértő pékek szerint minden bizonnyal lisztet és egyéb hozzávalókat is használtak még, különben a szárított gyümölcsök leragadnának a tepsi aljára. Amennyiben kihűlés előtt szeretnénk kiborítani a süteményt, tegyünk a tepsi aljára sütőpapirt, vagy ha méginkább autentikusak akarunk lenni, szőlőleveleket. A leveleket persze szervírozás előtt hámozzuk le...
1/3 csésze mazsola
2 tk őrölt édeskömény-, vagy ánizsmag
1/3 csésze cottage sajt (túrószerű készítmény, Magyarországon is kapható)
2 egész tojás, felverve, szobahőmérsékleten
1 csésze vaj megolvasztva, majd szobahőmérsékletre visszahűtve
2/3 csésze szobahőmérsékletű tej
1,5 csésze liszt
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Keverjük össze a datolyát, mazsolát és a fűszert majd öntsük egy 24 cm-es sütőformába.
A sajtot törjük át egy szitán, majd keverjük össze a vajjal, tojással, tejjel. Ezután lassan, fokozatosan keverjük bele a lisztet, hogy jól átázzon. Öntsük a tésztát a gyümölcsökre, tegyük a sütőbe és süssük 45 - 55 percig, illetve addig, amíg a beleszúrt fogpiszkálót szárazon húzzuk ki.
KOMPÓT SZÁRÍTOTT GYÜMÖLCSÖKBŐL
Datolyát, fügét és valami cukorkának nevezett dolgot mindennap áldoztak Urukban az isteneknek.
A meglágyított gyümölcsöket könnyebben lehetett elrágni, ami a kezdetleges fogápolás egy módját jelentette.
1/2 csésze szárított füge, negyedelve
1/2 csésze aszalt meggy
3/4 csésze aszalt sárgabarack, szeletelve
2 ek gránátalma melasz (ez lényegében gránátalma szirup, amit legjobban meggyszörppel lehet helyettesíteni. Elképzelhető, hogy hozzá lehet jutni az igazi gránátalma melaszhoz, ma már annyi mindent lehet kapni. Ha nem, de kapunk gránátalmát, magunk is megfőzhetjük. A hámozás után a magokat kissé pépesítjük, majd úgy főzzük, mint a lekvárt. (kb. 1 óra lassú főzés) Kevés cukrot és citromlevet tegyünk hozzá főzés közben, majd nyomjuk át szitán.)
2 ek datolyaszirup
Víz, amennyi ellepi
Mindent tegyünk egy lábosba és hevítsük forrásig. Visszavéve a hőt, lassan főzzük 10 percig. Egy szűrőkanállal vegyük ki a gyümölcsöt és tegyük félre. A levet főzzük tovább, amíg kissé besűrűsödik és szirup lesz belőle. Ezután tegyük vissza a gyümölcsöket, és így tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése