2013. február 18., hétfő

VILÁGGYÜMÖLCS?

"...narancsos, illetve kávémarcipánnal töltött datolya is szerepelt a édességek sorában."

- olvashatjuk a promenad.hu portálon. A Beszámoló egy szegedi eseményről szó, amelynek a főszereplője ugyan a csokoládé, de ettől még a datolya sem válik mellékszereplővé. A fenti kis idézet azt jelenti, hogy ízletességben, élvezeti értékében egyenrangú társa a csokinak és ez nagyon jól van így. Mármint, hogy így van, az egyszerű tény, az van jól, hogy ezt felismerik a művészi, egyedi édességeket készítő kisebb-nagyobb manufaktúrák, és nem feledkeznek meg a datolyáról, amely a legtermészetesebb kiegészítője és fokozója a csodás ízeknek. Legtermészetesebb - a szó minden értelmében.

Egészséges finomság vitte el a pálmát az Egyesült Arab Emirátusokban

Az előző tudósítás a mi hazánkból, Magyarországról származik, a következő pedig a datolya őshazájából, az Arab-félszigetről, közelebbről az Egyesült Arab Emírátusokból. Hogy ott szeretik a datolyát, törődnek vele és építik a jövőjét, az teljesen természetes. Mi is ezt tesszük a saját dédelgetett kincseinkkel, a hungarikumokkal, és magától értetődik, hogy szeretnénk ezeket a világban minél szélesebb körben megismertetni, ami akkor igazán sikeres, ha a világ ezt némi profittal is honorálja.

Amilyen jó szívvel kínáljuk azt, amivel minket ajándékozott meg a természet, ugyanolyan jó szívvel kell fogadnunk azt is, ami máshonnan érkezik. NEM - sikoltanak fel a környezettudatos olvasók, együnk helyi dolgokat, hiszen a messziről érkezett mindenféle egzotikus dolgok súlyos terhet jelentenek a környezetnek (gondoljunk a szállítás által okozott károsanyag-kibocsájtásra) és ráadásul még fiziológiai értelemben sem bírnak olyan jó hatással az ember testére és lelkére, mint a helyi termények. TELJESEN igazuk van, és tökéletesen osztom ezt a véleményt, sőt magam is ezt képviselem. Ha azonban szélsőségesen képviselném, akkor megvetéssel kellene tekintenem az amerikai receptekben felbukkanó "Hungarian paprika" nevű fűszerre, a világ legjobb éttermeinek borlapján itt-ott felbukkanó magyar fajtákra, a magyar almára, ami talán nehezebben jut ki innen, mint ahogyan a külföldi alma bejut, de azért mégiscsak kijut. És egyáltalán nem örülök az argentin ringlónak és a spanyol paradicsomnak, és semminek, ami nálunk is megterem. Ezeket akkor kell enni, amikor itt érnek, és akkor annyit, amennyi belénk fér. Ha nincs decemberben csílei cseresznye, hát üsse kő, majd eszünk téli körtét, meg almát, diónk is van, és egy üveg lekvárért is felnyúlhatunk a szekrény tetejére. Na, és persze nem vetjük meg a banánt sem, meg a narancsot sem. Nem beszélve a citromról, amelyet még akkor is árultak a boltban, amikor buzgón folyt a magyar narancs nemesítése, hiszen ha nem így lett volna, nehéz lett volna belőle egy szemet gyorsan beszerezni Bástya Elvtárs részére kóstolónak, mikor egy vásott kölyök megette az egész magyar narancstermést.

Azt hiszem, kevesen mondanánk le akár a narancs, akár a banán élvezetéről. De ne is furdaljon minket emiatt a lekiismeret, hiszen ezek itt nem teremnek meg, a földkerekségen viszont szinte egész évben érnek valahol, és így télen is jut az asztalunkra élvezetes és tápláló gyümölcs. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezek világgyümölcsök, hiszen aligha van olyan sarka a földkerekségnek (Észak-Koreában nem vagyok biztos) ahol ne lehetne bármikor hozzájuk jutni.

Lényegében a datolyának még sokkal több joga van, hogy aspiráljon a világgyümölcs-státuszra. Sőt, talán már az is, csak éppen a fogyasztása nem olyan jelentős, mint két másik egzotikus társáé. Pedig jól kiegészítik egymást, amiből kevés van a lédús, friss narancsban, abból sok van a datolyában és fordítva. A banánnal már több az azonos vonás, de azért helye van mellette a datolyának, amelynek a koncentrált tartalma tényleg olyan, mint egy természetes kapszuláé.

A datolya nagyon sokáig eláll, kis helyen elfér, könnyen vihetjük magunkkal utazásra, munkahelyre és küldhetjük a gyerekkel az iskolába. Mindig van mihez nyúlni, ha gyors és egészséges energia-bevitelre van szükség. Emlékezzünk az előző, "A Cupido-omlett" ímű bejegyzésre, amelyben Ivan Day élelmiszer-történész kifejti, hogy milyen nagyszerű helyettesítője volt a datolya Európa elmúlt évszázadaiban a cukornak. Vajon mennyivel lenne kevesebb a betegek száma és mennyivel lenne több az életek hossza, ha ismét azzá válna? Ez szónoki kérdés, nem kell rá válaszolni, elegendő csak elmélkedni. Közben rágcsáljunk el néhány szem datolyát, a világ egyik közös gyümölcsét - és örömmel fogjuk tapasztalni, hogy kedvünk felderül, agyunk működése pedig felgyorsul.

Most pedig nézzük a The National című, Abu Dhabiban kiadott újság cikkét:

ABU DHABI. Datolyapálmából készült bútor és gyerekeknek szánt egészséges édesség szerepel ebben az évben a Khalifa International Date Palm díjazottjai között

Nyolc országból kilenc nyertest neveztek meg a mai napon. “Nagyon különbözőek a nyertes országok” mondta Dr. Abdelouahhab Zaid, a díjat kiosztó szervezet főtitkára. “Mindenki a datolyapálmával dolgozik, amely egyre nagyobb fontossággal bír. Láthatjuk a változatos technológiai megközelítést is, de többnyire a biotechnológia dominál, igyekeznek új lehetőségeket felfedezni a datolyapálma felhasználásában.”

Az egyik ilyen eredmény egy elemes bútor, amely a pálmafa melléktermékből készül. Kifejlesztője az
egyiptomi Dr. Hamid Ibrahim Al Musli, aki munkájáért második díjat kapott. “Rengeteg modern bútor készíthető a levelek és a kéreg felhasználásával” - állítja Dr. Zaid. “De a díjazott munkában az a szép, hogy nem nagyüzemekben képzeli el a gyártást, hanem vidéki kistermelőktől gyűjti be az alapanyagot, és azt helyben dolgozza fel és értékesíti. Nagyon okos gondolat.”

Dr. Mohammed Al Farisi az Abu Dhabi Food Control Authority (élelmiszer-ellenőrző hatóság) munkatársa első díjat kapott a datolyakrém változatos ízesítése érdekében végzett kutatásaiért. “A datolyát, mint gyümölcsöt a nagyközönség általában szívesen fogyasztja, de mi azt szeretnénk elérni, hogy az iskolás
gyerekek, a felnövekvő generáció is inkább ezért az édességért nyúljon, ne a csokoládéért.” - mondja Dr. Zaid. - “Azonban mindig ugyanaz az íz unalmas lenne, ezért megpróbáljuk változatossá tenni a terméket. Az egyik ilyen lehetőség a datolyakrém, amely jól használható cukrászsüteményekhez és némi feldolgozás után más termékekhez is. Ezeknek el kellene jutniuk az Abu Dhabi-i iskolákba” - fejtegeti tovább Dr. Zaid.

A Szaud-arábiai Dr. Abdullah Mohammed Al Hamdan projektje első díjat nyert. A lényege, hogy szabályozott légtér segítségével hosszabbítja meg a datolya eltarthatóságát. “Nagyon nagy a termés a Barhi fajtájú datolyából, de a jó marketing érdekében nagyon kevés az erőfeszítés.” - mondja Dr. Zaid. “A termelők nagyon alacsony árat kapnak érte, időnként 1 Dirhamnél is kevesebbet. “

Az új módszer lehetővé teszi, hogy a féléretten leszedett gyümölcsöt, melyet eddig hét napig lehetett eltartani és az éretten szedett friss datolyát, mely eddig 3 hónapig állt el, egyaránt 6 hónapig lehessen raktározni. Ez több bevételt jelent a termelőknek.

“A friss gyümölcsök raktározása nagy probléma volt” - nyilatkozik Dr. Hassan Shabana, datolyapálma-szakértő, a Dubai székhelyű Date Palm Global Network munkatársa. “A marketing szintén nagy kihívást jelent. A datolya ára más gyümölcsökéhez képest elég alacsony, noha több projekt is irányul a javítására.”

Egy másik kutatás a betegségek korai felismerésével foglalkozik. Dr. Moulay Sedra a marokkói Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézettől második díjat kapott munkájáért. Projektjében a jelzőmolekulák keresése szerepel a genetikai változatosság elemzéséhez, a fajták genotipizálása, a növény nemének korai meghatározása és a Bayoud-kór gyors felismerése mellett. Ez utóbbi egy gomba által terjesztett fertőzés, amely a múlt században 12 millió pálmát tett tönkre Marokkóban és 3 milliót Algériában. A betegség megkínzott olyan nemes fajtákat is, amelyek különösen jó minőséget és nagy mennyiséget teremnek, miközben az elsivatagosodás folyamatát is gyorsította. A nehézség abban állt - magyarázza Dr. Zaid - hogy a szimptómákat csak akkor lehetett felismerni, amikor a gomba már végleg tönkretette a fát, amelynek a levele ekkor kifehéredett, ezáltal képtelenné vált a napenergia felvételére.

Összesen 24 országból 142 induló pályázott az 5 kategóriában kiosztott díjakra. Az első díjak mellé
300 000 dirham jár, míg a tobbi díjazott 200 000 dirhamot kap az Emirates Palace hotelben március 3-án megtartandó ceremónián.







2013. február 13., szerda

A CUPIDO OMLETT

A The Guardian cikke 2013. január 24-ről


Néhány egyszerű bevezető megjegyzés:

- Mi az a tahini? Semmi különleges, lényegében pépesített szezámmag. Minden reform-boltban, keleti élelmiszereket árusító üzletben kapható, de talán ott van egyes hipermarketek polcain is. Ha nagyon jó a konyhánk felszerelése és rendelkezünk olyan aprítógéppel, amely képes a szezámmagot (egy kis szezámolaj, vagy olivaolaj hozzáadásával) jól összepépesíteni, magunk is elkészíthetjük.

- A datolyaszirup sem valami olyan dolog, amiért le kell járnunk a lábunkat. Csak datolyát kell venni, kimagozni, egy éjszakára beáztatni, majd szépen összepépesíteni turmixgépben, vagy botmixerrel. Kész. Ennyi. Jó édes, önmagában is remekül használható meleg italok édesítéséhez, és szinte minden tekintetben helyettesítheti a cukrot - melyről tudjuk, hogy nem éppen az egészség legjobb barátja. 

- Végül, de nem utolsó sorban örömmel olvasnék referenciákat a Cupido-omlett hatásáról...



A DATOLYA VALÓBAN AZ ÉDENKERT GYÜMÖLCSE

Felejtsd el azokat a kemény és ragadós gyümölcsöket, amelyeket valaha minden Karácsonyra kaptál. A jobbfajta datolyák igazi keleti csemegék és egyre több konyhafőnök használja fel őket.



Mikor átharapjuk egy medjool papírvékony héját és megérezzük az alatta lévő gyümölcshús szaftos édességét, szinte lehetetlennek tűnik, hogy volna ember, aki ne értékelné a datolya csodálatos ízét. Az iszlám hagyomány szerint ez az Édenkert egyik gyümölcse, amely sokoldalúan használható omletthez, mártáshoz, és még sokféle ételhez, s nagyon tápláló.

A szárított datolya, amely a korai középkorban tűnt fel először az Egyesült Királyságban, később meglehetősen áporodott hírnévre tettek szert. Talán azért, mert minden Karácsonykor valami kemény, ragacsos, rágógumiszerű fajtát kaptunk, amelynél az ízélményt jól egészítette ki a giccses, műanyagból készült szár-utánzat. De a dolgok változnak, a régi szerény fajtákat az egyre több szupermarketben kapható madjool váltja fel, a speciális üzletekben a friss datolya is felbukkan, és olyan neves szakácsok szállnak érte síkra, mint Yotam Ottolenghi.

Yotam Ottolenghi

“Az 50-es években kizárólag Karácsony idején találkozhattunk vele” - mondja egyetértően Ivan Day élelmiszer-történész. “De ma már abban a kis Észak-angliai faluban, ahol élek, is vásárolható az elbüvölő medjool.”

A szárított datolya kezdetben arab és velencei kereskedők révén Észak-Afrikából jutott el az Egyesült Királyságba. Magas cukortartalmának köszönhetően ideális import-gyümölcsnek bizonyult - meséli Day. Mikor a cukor nagyon drága volt, ezt használták helyette és a középkori étrendben gyakran a legmeglepőbb ételekben bukkant fel - teszi még hozzá. “ Az 1660-as években a húsok, sőt még a halfélék mellé adott szószokban is ott találjuk, csakúgy, mint a szaftos húsételekben. A modellt az iszlám főzőiskola szolgáltatta, az arab, perzsa és bizánci szakácsművészetnek nagy hatása volt a királyi udvar konyhájára. “

Később a datolya részévé vált a hatásos “grand salad”-nak, ami különféle zöld levelekből készült kompozíció volt a tetején mogyorófélékből és szárított gyümölcsökből rakott koncentrikus körökkel. De nagyon sokáig egzotikus luxuscikk maradt, amelyet a dolgozó emberek csak különleges alkalmakkor engedhettek meg maguknak. “Amikor a normál étrend zsíros szalonnából, és kemény barna kenyérből, esetleg némi heringből és kevés zöldségféléből állt, a datolya ebben nagyon különös lett volna” - magyarázza Day. “A napfény ízét hordozta, egy másik világ romantikus üzenetét hozta.”

Ma úgy látszik, a datolya leragadt a tepsikben - kizárólag édes süteményekben találjuk meg a brit konyhákban. Sami Tamini, Ottolenghi partnere, konyhafőnök, aki Jeruzsálemben nőtt fel, javasolja, hogy bátran használjuk saláták alkotórészeként, felaprítva, dióval, mogyoróval együtt.

Nawal Nasrallah, gasztronómiai szakíró és kutató, aki könyvet írt a datolyáról, azt javasolja, hogy keverjünk össze datolyaszirupot ugyanolyan mennyiségű tahinivel, és így módon kitűnő mártogatáshoz való szószt kapunk. A szárított datolyát felhasználhatjuk a “Cupido-omlett” elkészítéséhez, ajánlja Nasrallah, “amelyről azt tartják, hogy erős afrodíziákum, különösen egy pohár tejjel, vagy sárgarépalével együtt fogyasztva.” (Keverjünk össze 90 g felaprított datolyát 2 evőkanál vajjal és egy serpenyőben melegítsük addig, míg a datolya szétolvad. Üssünk rá három tojást, melyeket kissé felvertünk és kíméletesen süssük készre. Végül szórjuk meg sóval borssal és fahéjjal) “Fogyaszd el a megfelelő partnerrel” - tanácsolja Nasrallah - “de gondoskodj róla, hogy kettesben legyetek a házban.”

Friss formájában ez a gyümölcs kevéssé ismert az Egyesült Királyságban. “A Közép-Keleten, mi nyáron frissen esszük” - meséli Nasrallah. “Irakban ezeket Berben datolyának nevezzük. Akkor kell venni, amikor félig édes és félig ropogós, narancsosan sárga, de egyes részei már kezdenek barnulni és puhulni.”

Tamini éretlen sárga datolyát vásárol, megfagyasztja és jégkrémként fogyasztja. Ha nem lennél tökéletesen elégedett egyik fajtával sem, amit megkóstoltál, Nasrallah azt javasolja, hogy szerezd be a thoory-t, amit más néven ashrahinak is emlegetnek. “Száraz, olyan mint a cukorka. Óh egek, ha ezt egyszer megkóstoltad, többé nem akarsz már karamellás bonbonokat enni.”

Milyen kár, hogy íz-tudatlanok vagyunk! A datolya messze értékesebb étel, mint a MacDonalds, a Coke vagy a csokoládé. És nem luxuscikk! Ami az ízeket illeti, manapság rengeteg félrevezető példával találkozunk.